Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ákos

 Minden most kezdődik el:

"Minden most kezdődik el, ahogy dobban a szíved. Minden most kezdődik el, ahogy hinni sem mered. Nem ringatlak már soká, nem ringatsz már soká. Meneküljünk máshová, az ég fölé, a föld alá! Minden most kezdődik el, aztán úgyis menni kell. Elfordul rólunk a fény, aztán nincsen több remény."

7 másodperc:

"Nem értem, hogy mi kényszerít, hogy megváltozzunk. Elfordulunk egymástól és bezárkózunk. Jó lenne ha úgy élhetnénk, ahogy gyerekként hittem. Fájdalmak és örömkök összekötnek minket; a szeretet mindig segít!"

A fénybe nézz:

"Nincsen más, csak a hit és a dac. A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz."

"Mindig a fénybe nézz, mert szebbet még soha nem láttál. Biztos a fénybe érsz ha fel tudsz állni mikor elbuktál. Még bírnod kell, nem felejtheted el, hogy az a nyughatatlan szív lobog benned."

A kezdet előtt:

"A kezdet előtt nincs se föld, se ég; nem dönti semmi a hit hitelét, de a bűnök már rólad álmodnak rég."

Adj hitet!:

"Beszélj hozzám, mondd újra el, hogy a világ botrány, de holnap mégis élni kell. Itt nem vagyok idegen, fekszem a szíveden és hallom, hogy dobog."

Akarod még?:

"Nem látlak, csak elképzellek, minden éjjel másmilyennek. De tudnod kell, hogy minden éjjel szép vagy!"

Asszony:

"Nem mások alkotta kotta, nem az égi csillagflotta, remegő kezemet egyedül te vezeted. Ne mondd ki a nevedet, te vagy az asszony, akit szeretek!"

Csak te vagy:

"Amit nekem adtál, azt én elfogadtam és hittem benned, pedig nem is tudtam, hogy hitem örökre megmarad. Semmim sincs, csak te vagy, csak te vagy."

Dal egymásnak:

"Ha fölényesnek látszom itt egy vallomás: a helyedben nem lehetne más, mert van bennem hűség és van ragaszkodás!"

Előkelő idegen:

"A jelen börtönében gondolj arra, ha ajtót rajzolsz a falra kiléphetsz rajta. mert amíg felejtenél. addig emlékezel. A múlt búvóhelyén senki nem érhet el."

Ennyi nem elég:

"Nem gondolni rád én már nem bírok tovább, tőlem hiába tiltanád tested selymes ritmusát. Én már megtanultam rég, van aki csak távolabbról szép. De tőlem senki meg nem véd, belőledennyi nem elég."

"Szeretőd és társad más nem is lehet csak az, aki ismer és mégis szeretne hozzád érni, akit nem kell kétszer kérni, hogy segítsen élni."

Érintő:

"A vágyak sorban állnak, vége lesz hamar a bálnak, oh bárcsak érinthetnél! Ne kérd, hogy lassan a testtel! Ne súgd, hogy most ne siesd el! Oh bárcsak érinthetném!"

Féltelek:

"Talán el sem hinnéd már, hogy féltelek, de emlékezz rá, mert ha az örvény a mélyre ránt már késő lesz tudni, hogy féltelek."

Gondolnék rád:

"A harc alábbhagy bennem, de nem felejtek semmit és kezdeném is újra; neved szép betűit Ámor homlokomra írta."

Hűség:

"A hűség a legkegyetlenebb béklyó."

Ikon:

"Az arcod egy ikon, a hangod egy dal, a tested titkos talizmán és én viszlek magammal."

Ilyenek voltunk:

"Előtted nem titok, hogy nem voltunk angyalok és úgy, mintha nem fájna semmi kín, táncoltunk az öröm romjain és néha éber reggeleken tudtuk, hogy vár ránk a szerelem."

"Nem féltünk semmitől, bár száz tervünk összedőlt, mi mégis észrevétlenül tűrtük, hogy arcunkra ránc kerül. De néha éber alkonyokon tudtuk, hogy vár ránk a nyugalom."

Két vágy:

"Abban higgy, amit a szíved diktál. Két vágy, de egy család. Bíznod kell, a sors felel és vezet, hogy rátalálj."

Lázadj fel újra:

"Nálad a hiány sűrű vendég. Reszketsz, ha reggelente megérint. Benned a hűség már csak emlék, de még egyszer búcsúzóul feléd int."

Minden egyszerű dalban:

"Mosolyom mögé néztél és bánatot láttál. Benned magamra leltem, én a tiéd vagyok, mert rám találtál."

Minden élet:

"Látod, felébreszt a nap, áttör minden felhőt, leleplezi minden titkodat, ágyadból kiűz és érzed, odakint a fákra jéghideg szél tapad. Itt van hát a reggel, a tenger dobta partra, mint az örökkévalóság kezdetét. Szárnyat bont a fény és elvakulva kérded: vajon lesz-e holnap reggel és te leszel-e még?"

Minden, ami szép volt:

"A vágytól részegen ébredő erő, tavaszi indulat mélyről tör elő belőlem. Női kéz nyoma a testemen remeg, a nyár forró szavát veled együtt értem meg."

Ne fájjon többé:

"Az angyalok városa mostanra démonok otthona és a hétköznapok tüzén, látod porig ég a remény."

Szeress így:

"Akkor a leghosszabb a tél, ha már az ember nem remél, ha a holnap csak ködös kép, tövissel barázdált vidék."

Táncolj a tűzön át:

"Azt hittem, minden elveszett, de fellobbant a fény, tüze tiszta és kemény, mint maga a remény."

Valami véget ér:

"Forró betonon hasalok, távoli hang csak a gyász, lassan lüktet egy ér, fellobog halkan a láz. Sima tenyér a hátamhoz ér, ó csak játszik a szél. Tudom, már messze vagy rég, bennem minden halk szavad él."

"Ahogy fölém nő az éj, álmodni nem hagy a vád. Ha becsukom fáradt szemem, tekinteted az arcomba vág. Szemed tüzénél megvakulok, de lassan újra feljön a nap. Nélküled semmi vagyok."

Vigyázz a madárra:

"Ember, a világ két kezedtől sír; egyikkal a kerted ásod, másikkal a sírt. A másik, tudod bőven várhat rád, építsd a kertet hát tovább s közben a mindent jól vigyázd."

"Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül. Őrizd meg a csendet, el se menekülj. Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll; vigyázz a madárra, ha válladra repül, amerre az élet, arra menekül. Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll."

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.