Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Children of Distance

2012.06.12

Barátként búcsúzom:

"A lelkitársam voltál, mégis eldobtál oly könnyedén, érted meghalnék, de mit is vártam tőled én. Hiába is küzdenék, minden szavam reménytelen, ami kettőnk között híd volt, én mára inkább felégetem. Búcsúznék, de fáj még, ezt is neked köszönhetem, semmi más nem nyugtat csak hogy veled is van közös sebem. Játék mackó voltam, amit kidobtál a szemétbe, mert felejteni jó voltam, neked így is megérte. Szeretni már kevésbé, a szíved mindig másnál jár, amint komolyabb lett volna te azonnal meghátráltál."

Örökké:

"Azt kérted, hogy örökké, de a szerelem az nem ilyen; én nem hagynálak el, d emost már tudom, te igen. Nem olyan, mint a filmekben, akkor sem, ha úgy néz ki; a hit, hogy mégis igaz, segíthetett túlélni."

Életjel: 

"Egy dobbanás, egy lüktetés, egy kézfogás, egy szívverés. Még dobog a szív, még lobog a láng, követlek téged az éjeken át. Rólad álmodtam, titkon az álmomban, hallom messze a hangodat. Szívem legbelül tőled ébred fel, most már tudom te vagy az életjel!"

Játék az élet:

"A hazámat csodálom, hisz az életünk játék. Túl komolyan veszitek; csak egy mosolyt látnék az arcodon, amint te is minden nap ráébredsz, a következő napod is csak ugyanúgy játék lesz. Ezért ne add fel, csak indítsd el újra. Az életünk már nem áll meg bármilyen furcsa. Ezt addig kell élvezni, amíg megtehetjük, mindegy hogy ér véget mi mindenképp szeretjük."

Ha sírsz:

"Ha sírsz akkor a lelked minden érzést elfed s kiadja így magából az összegyűjtött terhet. Ezért örülj annak ha sírsz, mert boldog lesz a sírod, mert eltűnik a bánat ha minden nap kisírod."

Emlékezz rám:

"Emlékezz rám mikor fúj a szél, emlékezz rám mikor minden véget ér. Nézz rám, fogd meg a kezem, szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem. Emlékezz mennyire szerettél, mennyire fájt mikor elmentél. Nézz rám, fogd meg a kezem, szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem."

"Erdő mélyén dús fa lombját fújja még a szél, egyedül csak én nem értem miről mit mesél. Bánatomban forgolódom, görnyedek a földre. Egyszer megígértem szeretni foglak téged mind örökre, de elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek. Nem maradt már semmi, csak egy ének fel az égnek."

(M)Ámor:

"Megdermed a levegő, a kis lábán ha betipeg, ha valakit eltalál az az alkoholt sem veti meg. A hangulat megváltozik, változó a változás. Nem tudsz elbújni, megtalál Ő bárhol állsz. Ha Cupido megszédít szebben rímelek, mint Petőfi. A hangom olyan érces lesz az egész teret betölti és addig mondom, hogy már szinte nem is lehet lelőni."

"Nem kell a béklyó, nem kellenek a láncok, Ámor mámorától gyűlnek a ráncok. Happy end? Kizárt, az túl egyszerű. A dráma menőbb, ott ég a flaszter hűűű."

333km:

"Most beintek a jövőnek és legyintek a múltra, ha ott állnék az elején én elkezdeném újra."

Bárcsak:

"Angyalok a válladon, ördög a szívedben, ördögi szerelmed sikerült megízlelnem. Volt pár szép napunk, de már véget ért, nem hiszem ha elmesélném megértenéd. Egy új bejegyzés, máshol kell kinyitni. Ha hallgatsz rájössz mégsem volt idilli. Ezt nem én mondtam, emlékszel (?), te magad...; a kép még előttem, a lélegzetem elakad."

"Te vagy az, tudod jól, vagyis csak te voltál... Megtetted, rólam végül mégis lemondtál. De tudom lesz majd, aki engem újra feléleszt, amíg azt nem mondomtényleg hogy elég lesz. Az eszem már elindult, a szívem itt hagyom, a múlt nem fáj, de a bűnöm titka nyom."

Beforratlan sebek:

"Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek. A szívemet nyomja, mikor a múltba nézek. Könnyeim hullnak a párnára borulva, sírok egy végtelen könyvet lapozva. Tudom már elmúlt, vége a szépnek, szépen lassan eltűnnek a képek. Sebeim maradnak nyitva a világnak, példát mutatva, gátat szabva a hibáknak."

"Egy csalódott srác vagyok, ki a semmi közepéről érkezett, kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják, hogy ég veled. Vérzik a szívem, ha a fájó múltra gondolok. Igazad volt, te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok. Tested megremegett, de én megfogtam két kezed, szemedbe nézve magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett. Elmúltak a fájó rossz idők, de még a hegek megmaradtak, maradnak is míg a föld alá nem raknak."

"Lassan elteltek az évek és most bevillannak képek. Nem tudom mit tehetnék, még nem tudom mit érzek. Volt hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom. Nekem te voltál a lány, akire örökké kell várnom. Hidd el nekem sajnálom, tudom nem tudsz többé szeretni. Most egy új utat kell keresni és veled együtt feledni. Sajnos nem lehet ezt én is tudom, így bocsánatot kérek és bánni fogok minden sort ameddig csak élek."

"Emlékszem arra a kopottas padra, az árgyas fák alatt ültél, mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél. Emlékszem szavadra és mikor megfogtad kezem, bizsergető érzés járta át testem; tudtam ez lesz a végzetem."

Búcsúlevél:

"Tudom, ha valaha meghallod a nevem azt kérdezed: ki az (?). Csak ez a levél marad utánam, de ez őszinte és igaz. Mikor ezt olvasod azt mutatom, hogy az emlékedet ellököm, pedig velem marad mindaddig, amíg magamat felkötöm."

Egyedül a világ közepén:

"Átsírt éjszakák, elveszett barátok, a világ közepén magadat egyedül találod és csak áldod azt az órát, mikor nevetett a szád. Hiányzik az a valaki, aki társként gondolt rád."

Én? Ja, Ja:

"Itt van a ritmus és itt van a szövegem, ha nem tetszik valami hát bekaphatod a lövegem. Nem érdekel senki, én a saját utam járom; ha az kell én megőrzöm magamnak a világom."

Hajnal:

"Egyszer egy különleges helyet találtál a szívemben. Nem kérdeztél, beköltöztél, azóta itt bennem éldegélsz. A feszültség tapintható ha hozzám nyúlsz, a hőtől megborzongok amikor csak hozzám bújsz. Ha itt vagy velem nincsen baj, oda van a gond, a bú, megszűnik a külvilág, nincs titkolózás, nincs tabu."

"A hajnal ébreszt fel, lehet csak álom, most mennem kell. Sírj csak a vállamon és ölelj ahogy régen mikor még égett a tűz. Talán csak ez marad mi összefűz."

Fáj még:

"Melletted megfértem, nem féltem, de már nem értem. Nem értelek már meg, pedig mindent szépen kértem. Szavad adtad egy tettre, amit többet el nem követsz. Ez mégis megtörtént, nem tudom ezután kit szeretsz."

"Mióta elhagytál, azóta szívem száll; célba nem talál, csak várva vár. Fáj még a szó, mit egykor mondtál, hogy szeretsz. De mégis elhagytál. A pillanat hevében hullnak a könnyeim, sírnak a lapok, betűkkel telt könyveim. Fájnak a szavak, fájnak a tettek. Jó volt veled hidd el, de már nincsenek érzések."

"Látom, hogy sírsz, könnyeid hullatod a szélbe. Tudom szeretsz még, ezt idebenn érzem. A hold perzselő tüzében a csillagokat nézem. A bánatom tükröződik egy régi képen."

Felbasztad az agyamat:

"Csak egy dolog van, ami az életnél is rosszabb; az, hogy a sok köcsög nap mint nap bosszant. Mélyen behatolnak az elmédbe lassan és az nem lehet, hogy ezt ennyiben hagyjam."

Kedves naplóm:

"Amíg csak élek nyújtom a támaszt, itt vagy mellettem más nem számít. Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít. Ha elmennél nem lenne értelme folytatni, többé nem kelnék életre."

"Ha látlak kiráz a hideg, de félek hogy elmész. Maradj itt, ennyire kérlek, ne menj el, vigyázz mindig rám és fogd meg a kezem ha rossz útra lépek."

"Élni szeretnék, de nélküled nem megy! Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam. Vigyázz rám kérlek nehogy elrontsam, bújj mellém, jó így, csak összefonódva. Védjük kis világunk a világtól óvva."

Másról szól:

"Én is érzem minden nap, a mi szerelmünk relatív. Amikor csak hozzám bújsz duplán kettőt ver a szívem. Ami velünk történt még számomra is hihetetlen. Megzavartál érzem, de amíg tudom kirekesztem."

"Néha úgy elegem van a világból, néha úgy eltűnnék pár évre, néha úgy érzem a tehetetlenség kényszerít térdre. Ezért örülök ha hozzám bújsz, a bút ezért teszem félre, ezért babusgatlak, őrizgetlek, becézgetlek félve."

"Elszorul a torkom, mikor látom ahogy integetsz, ahogy távolodsz és zokogsz; úgy sajnálom, hogy így szeretsz. Inába szállt a bátorságom hiába vágyom rád, mindkettőnknek be kell látni, hogy vége, nincs tovább."

Remény:

"A remény, a remény fogalma nem kicsit kemény dió. Azt jelenti vágyakozva elérni mindazt mi jó. Kijózanodva persze az ember rádöbben a tényre: meg lett csalva, hiába vár a csalfa, vak reményre."

"Megnyugtat a mondat, nyugi van még remény. De észhez kéne néha térni, akad itt még tény! Akik ebben hisznek, álmokat mint sárkányt eregetnek. Hidd el nincsen menekvés, ha zsákutcába kergetnek. Csak egy ronda illúzió, egy kibaszott nagy tévedés. Ha lenne a Földön remény, akkor nem lenne rettegés."

"Mégis szükség van rá, hisz ez minden lépés eleje, mert valamiben hinni kell, ez az előbbre jutás veleje, a lélek hajtó ereje és ebben rejlik a dolgoknak a veleje. Van remény, igen! De hol? Én nem látom, így az álmokat jobb ha magam valóra váltom. Mintha állnék, várnék, egyhelyben járnék s hagynám, hogy csendesen elnyeljen az árnyék."

Tökéletes pillanat:

"Egy tökéletes pillanat volt, mikor láttam magam a szemedben, meg jó reggelt kívántam. Édesen itt feküdtél mellettem és amit a fülembe súgtál rávéstem egy padra, tökéletes pillanatot ezzel az örökkévalóságnak adva."

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szerelem

(evi, 2016.11.20 07:44)

A szeretlek szo nem azt jelenti h szeretlek.! hanem attol varjuk el akitol a legjobban kellene!!