Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hooligans

 Szabadon:

"Szabadon élek, szabadon érzek, a szívemnek nincs akadály. Csak hagyom, hogy égjen és vigyen a vérem, mert szabadon semmi se fáj."

"Megjöttem és lettem egy kisgyerek, nem kértem csak kaptam egy életet. Lett álmom, lett vágyam, bár céltalan, mert térkép nincs hozzá hogy merre vagy."

"Ahogyan a szél, csak szállok én is rég. Nekem az a cél, mit átkell élnem még."

Erről szól a játék:

"A penge élén tudni kell járni, erről szól a játék."

"Tudjuk régen, bármennyire fáj túl kell élnünk minden akadályt!"

Küzdj az álmodért:

"Féltve őrzött álmunk mindig visz tovább. Megtart, mint egy háló, ringat hogyha fáj. Néha majd az úton zsákutcába érsz, de közben annyi újat átélsz és remélsz. Egy új kanyar új esélyt takar."

"Menj, küzdj az álmodért, minden vágyadért, mi benned él. Győztes lesz a harc, ha nincs több hátraarc; végül majd tiéd, miért szívből küzdenél."

 A vér nem válik vízzé:

"Hiába kéred nem változok meg, ilyen vagyok, más nem leszek! Ne szólj rám, ne változtass meg! Nem akarom, hogy irányíts, nem engedem."

Ami éltet:

"Nem is élsz, ha már nem érzel. Sosem égsz, ha félig égsz el. Csak az a bűn, amit bűnnek érzel s nem a vágy."

Annyi minden vár:

"Megbabonáztál egy perc alatt, mindennél jobban akartalak. Tiéd lett minden, de többre vágysz; szívod a vérem börtönbe zársz. A varázs megtört régen már."

Bárhogy játszható:

"Jéghideg szerelem, még egyszer megölelem. Nem ez a végzetem, tudod, az élet ilyen. Elfogy a türelem, feledem a szerepem, komolyan nem veszem, elég ha élvezhetem."

 Egyszer élsz:

"Még! Még! Még! Csak egyszer élsz mire vársz! Hát használd ki, tombolj és játsz. Tedd meg azt amire vágysz! Élvezd a percet és élvezd, hogy itt jársz!"

Emlékül:

"Rám tör a hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem, mikor hangod ébresztett fel. Csak álmom mélyén őrzöm a lángot még, már mindent elfújt a szél. Ha hátat fordítasz, mert szerinted úgy igaz, emlékül mit mondhatnék! (?)"

 Félember:

"Nézz rám még nem nőttem fel, vad a szívem hát így fogadj el és ha néha tévútra visz majd a vér, ez a rossz fiú tudd hazatér."

 Holnapunk a tegnapunk:

"A tegnap mámora vonz, de megszerettük a mát, hogy mi hoz még a jövő izgulni azon kár."

Hova kerültem:

"Felkapom a fejem, hova kerültem. Mindenféle szemét ömlik az éteren; nyálas, zselés fiúk , lányos cipőkben; hangtalan lányok nevetséges göncben."

Illúzió:

"Túl magasra vágysz, hol van már a rózsaszín felhő? Veszélyes az út, a csúcshoz mindig közel a lejtő. Pont olyanná válsz, mint akiken nevettünk régen. Hidd el, többet ér mindig, amit nem kapsz meg pénzen."

Játszom:

"Minden percben elvarázsolsz teljesen, minden titkos érintésed kell nekem. De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz, nem hagyom. Játszom, mint egy bohóc a színpadon."

Királylány:

"Ha olyan a hangulatod nekem esel, másnak lerendezel egy sms-sel. Elvárod tőlem, amit sose teszel. Ha valamit kérek, inkább behisztizel."

 Legyen valami:

"Unom azt, hogy lőnek rám a tévén, reklámok bújnának hozzám. Jobb lesz egy tánc a penge élén, inkább a várost céloznám!"

"Legyen valami pezsgés! Legyen valami mozgás! Legyen valami pengés megoldás! Legyen valami rezgés! Legyen valami zsongás! Soha ne legyen csend és csalódás!"

 Medence:

"Nézz szét, hogy durvul a táj. Te hova szöksz, ha szokni már fáj? Nézz szét, nem létezik csend, visz a zaj ma mindent."

Menj, ha menni muszáj:

"Menj, ha menni muszáj; jobb lesz így ezután. A néma csend ölel át. Hosszú volt ez a tánc."

Mész vagy maradsz:

"Mit sem érnek már a szavak; szíved érzem csupa jég, égig érnek így a falak, bárhogy mászok nem elég. Minden este hazafelé szörnyű tájon visz az út. Nincs a józan észnek helye, bátmit érzek bonyolult. Vald be élvezed, hogy így a földön látsz; miért is kell neked, hogy folyton drámát játsz?"

Minden szép:

"Ég minden kép, ami a rossz napokról élt. Valahogy újrarajzoltál, semmi se fáj; csak így maradnék."

Minden út:

"Menj, ha szép ígéret hajt. Menj, hogy visszatérhess majd. Így van jól! Mindegy vágyad hova csalt, minden út csak haza tart. Így van jól!"

"Menj, ha vad kalandvágy hajt. Menj és hallgass csatazajt, szépen szól... Mindegy mit súg az a part, minden út csak haza tart. Nézd meg jól!"

Napraforgó:

"Nem tudom mit tegyek, a lányoknak nem hiszek, végeztem. Mindig csak forognak, a pénz felé robognak, nincs szégyen. Számít a jó verda, hatalmas bankszámla sok pénzzel. Aranyat nyakukba, jó cuccot magukra, esztelen!"

"Napraforgó minden lány, ahogy a virág a fényre vár. Megváltozott az új világ, szív, lélek háttérben áll."

Nincs két életem:

"Nagyon régen minden olyan könnyen ment, éreztem merre van a fenn és lenn. Soksztor volt már, hogy tévedtem, elbuktam, de túléltem, nem adtam könnyen el magam. Nyertem már háborút, csatát, folytattam úgyis hogyha fájt."

Nőben a boldogság:

"Az lesz az utad, amit vakon jársz; hozza a sors, amit nagyon vársz. Sok lesz a harc, ha az egész kell; könnyebb, ha beéred a felével...."

"Lehet borban az igazság, jöhet szóban a pimaszság, lehet nőben a bolondság, de nekem nőben a boldogság."

Őrangyal:

"Az élet méreg, és mégis élek. Engem ne védjen senki, van egy angyal, aki vigyáz rám."

 Szépnek tűnik:

"Ami nekem olyan szépnek tűnik, lehet sohase volt igazán szép; néha fülembe az ördög beszél. Ami nekem olyan szépnek tűnik, lehet sohase lesz igazán szép; mégis elhiszem, hogy mindig van remény."

Tartson örökké:

"Kezemben a fényképed, szinte beszél hozzám, hallanám a hangod, de nem vagy itt már. Ragaszkodom nagyon, nekem mindent megér, de semmi sem örök, egyszer minden véget ér. Harcolnék a változással, nem akarom hinni, hogy boldogságom dolgai meg fognak szűnni. Sajnos rövid az élet, egy röpke gondolat. Ne sirasd mi elmúlt, hát add meg magad."

Tedd el:

"Meglátni s megszeretni egy pillanat műve volt. A vágyam túzzadt tőled, mint égen a hold. Lesütött szemmel írtad fel a számodat, agyamon rögtön úrrá lett a kábulat."

Tele van a zsák:

"Voltam így és túléltem, nincs jobb megoldás, még kánaán volt múlt héten, most meg poklot jársz. Jön még hold és nap, sorsunk poén csak; egyszer csodát ad, máskor pofán csak."

Vagyok, aki voltam:

"Visz a sors, kicsit gyors, de vagyok, aki voltam; néha fent, néha lent. Visz a szél, de belefés s nekem ez így jól van; néha kint, néha bent."

Van az úgy:

"Ne is remélj, soha nem leszek más. Ez egy örök nagy utazás, ahogy jövök úgy megyek tovább; visz az utam a szíveden át."

Vihet a végtelen:

"Vihet a végtelen, csak zene legyen! Nincs bennem félelem, van ilyen..."

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.