Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vad fruttik

Bús szamba:

"Az idő múlik, az óra ketyeg. Kérlek, hadd maradjak veled. Messze jár a színes nyár, a hajam lassan őszül már. Hideg az este, hó szitál, de téged mindig hazavár a féltő pár, ki nagyon szeret és szívébe vési neved."

Darabokban:

"Ameddig kezedet szorítom világunk még közös. Te hol kezdődsz, én hol végződöm? Az összes kontúr oly ködös."

Hervadó virágok:

"Hervadó szépségű virágok között utolsó dühével tombol a nyár. Az élet árad, de bent a falak mögött még ott lapít a sarokban a magány."

"A vágy a vérben - mit eltemettek régen - élni kezd, mert minden szívben ott lappang a tam-tam; a halálos ütem, mely egyszer csak hirtelen megdobban, a nők szeme csillog s ez szikrát vet mind a férfiakban."

Kemikáliák:

"Nincs semmi baj, csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj. Asszem jól vagyok, a testem virul, a lelkem kicsit halott."

 Lehetek én is:

"Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen, kinek szíve eddig még soha nem látott mértékben, korlátok nélkül növekszik egyre, a sztratoszférán át tör a végtelenbe. Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy!"

Nekem senkim sincsen:

"Fáj a fejem, a szívem túl nagy és nem tudom, nem tudom hol vagy. Forog a világ, elfolyik minden, nekem senkim, de senkim sincsen."

"A torkom összeszorul, járni alig bírok, az útra napfény borul, ha rád gondolok sírok. Nincs már miben hinnem, ráuntam a tájra, nekem senkim sincsen, most látsz utoljára."

Szemben a nappal:

"Nyújtózkodik a zúzmara, megdermed az idő. Elcsitul a jelen és megnémul a jövő. Csak üldögélek tétlenül, lekapcsolom magam, bámulok a semmibe, így minden rendbe' van. Míg vesztegel a pillanat, idebent csak pörög egy végtelen magnószalag a szemhéjam mögött."

"Néha jó, néha rossz, néha nem. Néha nem foglalkoztat semmi sem. Végül minden végső helyére kerül, maradok ott, ahol voltam egyedül."

Szerelmes dal:

"Úgy rohan az idő, de meg lehet állni, a nyüzsgésből ketten most ki tudunk szállni. Hát kérlek téged, hogy szeress engem, boldogok leszünk, ha megbízol bennem."

Szól a szív:

"Én nem tudom mit is mondjak neked és nem tudom, hogy jó-e veled, csak érzemazt, hogy kellesz talán, mert jobb az úgy, mint a kínzó magány."

Szól a zene:

"Szerintem a szórakozás nagyon fontos dolog. Kikapcsolódni szükséges és kellemes állapot, bár előfordul, hogy lazítanék, de sajnos nem tudok, mert gondok árnyékolják be azt a napsütéses hangulatot. A probléma megoldásához ihletforrás kell. Nekem ez a nóta bejött, csendüljön hát fel. A zene és még más egyebek hatása alatt jutott eszembe ez a teljes joggal népszerű gondolat. Szarni bele, szól a zene!"

Úgy fáj:

"Könnyek tengere, keserűség vize patakzik arcomon, folyjon csak, sajnálom magam. Engem nem érdekel, hogy mit akarsz tőlem, egyedül maradtam, ne kérj belőlem már többet. Úgy fáj! Hogyha kimondom fáj, mert véresre sebzi a számat. Úgy fáj! Hogyha magamban tartom, mert beteggé tesz már a bánat!"

Üzenet:

"A zeneszám írója egy depressziós alak, szeret egyedül ülni, mert azt hiszi megóvják a falak. Sápadtan süt le rá a fény, takarékon lángol és mégis ég. És mégis él a remény, hogy nem vagyunk egyedül és mégis él a remény, hogy nem vagyunk egyedül."

Válaszok nélkül:

"Nincsenek válaszaim, én is befelé lesek. Odabent se látok mást, csak kérdéseket."

"Nem kell naplemente az őszi kertbe a puha plédek alatt. A megfékezett tébolyból csak mélyülő csend marad, ami rádtelepszik, majd maga alá gyűr, hisz úgyis mindegy neked. Inkább összeroppansz, mert kitörni nem lehet."

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.